Hogyan segít a tudatosság és a családállítás, ha alacsony az önértékelésed, kevés az önbizalmad?

Az alacsony önértékelés és a rendszeres negatív önkritika sokszor mély családi mintákból ered. Miért hasonlítgatjuk magunkat másokhoz? Miért érezzük úgy, hogy nem vagyunk elég jók? Ebben a cikkben arról írok, hogy mik lehetnek az önbizalomhiány lelki okai, és azt is, hogyan támogathatja a változást a tudatos önmegfigyelés és a családállítás.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy elménk tudattalan működése miként eredményezi, hogy legtöbbször negatívan látjuk magunkat, a képességeinket, külsőnket, elért eredményeinket, először az emberi elme működésére érdemes rálátnunk.

Hogy működik az emberi elme? Ítélkezik. Mások és magunk felett.

Dr. C. J. Llewelyn: A csakrák és a bolygóideg című könyvében ezt írja:

"Az ítélkezés az emberi elme legalacsonyabb szintű működése".

Ez az idézet segít megérteni, hogy az ítélkezéssel a saját szellemi/spirituális fejlődésünket gátoljuk, de ne gondold, hogy attól, hogy ítélkezel, alacsonyabb szinten működsz, mint mások. Mindannyian ítélkezünk, és a legtöbbször észre sem vesszük!

Tekintsünk inkább az ítélkezésre úgy, mint az elménk működésének természetes dinamikájára, egy "önként választott technikára". Anno, amikor ezt a technikát elsajátítottuk, jó eszköznek tűnt. Ez lett a túlélési stratégiánk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, még a kellemetlen helyzetekben is. Vagy gondoskodjunk róla, hogy még kevesebbnek gondoljuk magunkat, pl. ha valakit az egekbe magasztalunk. Ha ez a családtag, barát, szomszéd stb. rossz vagy jó, akkor rögtön van hová pozicionálni magunkat, vagy a teljesítményünket, és ezzel sikeresen alátámasztjuk az évek alatt gondosan felépített negatív/pozitív önértékelésünket, esetleg meggyőződésünket.

Ezért "kifizetődőnek tűnik", hogy megítéljük a környezetünket: mások mondatait, cselekedeteit, érzéseit. Ítélkezünk életmódok (vega, vegan, húsevő), vallások, politikai irányzatok stb. felett. Ez mind rendben is volna, ha nem okozna galibát.

Ekkor jön az un. "kellemetlen rész": az elme nem válogat, nem tud válogatni, hogy ki felett ítélkezik. Ha megszokta, hogy ítélkezik a külvilágról, akkor magát az elme "tulajdonosát" is meg fogja ítélni, amint lehetősége adódik. Akadályok, vagy kudarc esetén magunkat kevésbé értékesnek, kevésbé szerencsésnek, kevésbé okosnak, kevésbé szépnek stb. gondoljuk - másokhoz képest. De ha túlzottan szárnyaló pozitív reményeket fűzünk a saját képességeinkhez, készségeinkhez, külső megnyilvánulásainkhoz stb., az Élet viszont nehézségeket, akadályokat gördít elénk, vagy úgy érezzük, kudarcot vallunk, akkor is önértékelési válságba kerülhetünk.

A "kellemetlen rész" egyénenként másképp nyilvánulhat meg.

Van, aki kényelmetlenül érzi magát, de nem tudja szavakba önteni.

Van, aki kimondja, akár hangosan is (sosem vagyok elég jó, még erre sem vagyok képes, bezzeg minden kollegám szuperül teljesít, mindenki más le tud fogyni, csak én nem stb.), és van, aki érzi a testében, szervében, egy-egy testrészében (gyomorgörcs, mellkasi szorítás, túlzott evési kényszer vagy éhség hiánya).

Gyakori, hogy humorba, öniróniába, cinizmusba csomagoljuk.

Rád mi jellemző?

Ez a "kellemetlen rész" kiválthat szomorúságot, elkeseredettséget, dühöt, agressziót stb.

Belőled mit vált ki, Te mit érzel?

Érdemes a fenti két kérdést megválaszolni. Ha nem jön a válasz azonnal, akkor figyeld magad, milyen gondolatok bukkannak fel az elmédben, mit és hol érzel a testedben, amikor a vélt vagy valós hiányosságaidra/kudarcodra gondolsz. 

Ezután nézzük meg, mit tehetünk, hogy ritkábban, vagy egyáltalán ne ítélkezzünk.

Az emberi elme egyrészt bonyolult, közben pedig egyszerű "szerkezet" is. Megtanulhatod irányítani a gondolataidat, így le tudsz szokni az ítélkezésről.Fontossági sorrendben, pontokba szedve írom le, mit tehetsz ezért.

1. Felelősségvállalás: vállalj felelősséget a gondolataidért. Felelősségvállalás nélkül nem tudsz változtatni, mert akkor valaki más felelős azért, ami veled/benned történik. Márpedig valaki más nem fogja megoldani a problémáidat. "Felelősséget vállalok a gondolataimért."

2. Megfigyelés: kezdd el megfigyelni a gondolataidat, szavaidat, vedd észre, amikor ítélkezel akár magadról, akár másokról. Ekkor még nem kell semmi mást tenned, csak figyelni, észrevenni, és nyugtázni, hogy igen, most megtörtént. Ha kellemetlenül érint, hogy megint ítélkeztél, akkor gondolj hálával erre folyamatra, mint egy csodás ajándékra, mert kezdesz tudatában lenni annak, hogy a gondolataid és szavaid milyen hatással vannak Rád, az Életedre. "Megfigyelem a gondolataimat, szavaimat, mert fejlődni szeretnék. Bármit is fedezek fel, az rendben van, és a javamra válik."

3. Tudatosítás: ha ítélkeztél, akár másokat, akár magadat ítélted meg, figyeld meg, milyen érzés jelenik meg benned, mi történik a testedben? Sokszor csak órákkal, napokkal később tudatosodnak bennünk a szavaink. Ilyenkor azt figyeld meg, hogy a tudatosodás pillanatában mit érzel. Az is teljesen rendben van, ha nem érzel semmit. "Bármit is érzek most, az rendben van. Segít megismerni magamat, és azt, hogy a gondolataim és szavaim milyen hatással vannak rám."

4. Kérlek állj meg, és gondold át, hogy szükséged van e külső segítségre, terapeutára, hogy tovább haladj a folyamatban, vagy feldolgozd, amit eddig észrevettél, éreztél, gondoltál a gyakorlat során. Könnyen előfordulhat, hogy most éppen olyan helyzetben vagy, amikor egyébként is nehéz megbirkóznod az Élet kihívásaival. Ebben az esetben a legjobb, amit tehetsz, hogy szakemberhez fordulsz. Ez nem gyengeség, inkább tudatosság. Hiszen mindannyian kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor lassabb, kisebb lépésekkel, esetleg segítséggel, de messzebbre jutunk.

5. Buborék eregetés: az első 3 lépés napokig, hetekig, akár hónapokig is eltarthat, attól függően, hogy mennyi időd és energiád van a folyamatra. Ha eljutottál az 5. pontig, akkor innentől már csak az a feladatod, hogy ha ítélkezel, hagyd gondolati szinten, igyekezz nem kimondani. Az ítélkezés gondolatát tedd egy képzeletbeli buborékba, és hagyd, hogy elszálljon. Figyeld meg, ahogy saját tempójában távolodik Tőled, egyre kisebbnek látod, aztán eltűnik. Ha visszajön, akkor újra elképzeled, ahogy buborékban lebeg, majd könnyedén, súlytalanul, magától távolodik. Teheted mindezt meditáció közben, vagy otthon, nyugalomban pár percre megpihenve ülő vagy fekvő testhelyzetben. Ha már kezdesz rutinos buborék-eregető lenni, akkor figyeld meg, hogy egy-egy buborék távolodását, eltűnését követően hogy érzed magad, mi változott benned.

Sokszor az önbizalomhiány, az alacsony önétékelés generációkon át követett családi mintáknak köszönhető. A családállítás segíthet megérteni a működésed eredetét, mélyebb családi összefüggéseket átlátni, a feszültséget és a kötéseket oldani, így támogatja a fent leírt tudatos folyamatot.

Ha úgy érzed, az alacsony önértékelés tartósan nehezíti az életedet, és szeretnél mélyebb rálátást a családi mintáidra, szeretettel várlak egyéni vagy csoportos családállításra.

Mindenkiben ott lakozik az a bizonyos "Isteni rész", Benned is. Csak rajtad múlik, közelebb kerülsz e hozzá, észreveszed-e? Tekints úgy az élet kihívásaira, kudacaira, örömeire, sikereire, hogy mind támogatnak, és segítenek abban, hogy az "Isteni részed" megnyilvánuljon, felszínre kerüljön.

Még több cikket és részletes leírást a csoportos és egyéni családállításról itt találsz: https://www.csaladallitasbiromariann.hu/