Mitől vagyok más, mint a többi családállító?

Minden családállító más egyéniség, és másképp dolgozik. De mitől függ, hogy ki hogy dolgozik, kinek mi az erőssége, esetleg gyengesége gyógyítóként?

Ez függ attól, hogy mennyire alapos a szakmai tudásunk, hogy kinél tanultunk, attól is függ, hogy milyen a személyiségünk, egyéniségünk. Fontos még az élettapasztalat, de ami még nagyon meghatározó az az, hogy a traumáinkat, a fájdalmas élettapasztalatainkat sikerült e feldolgozni és átalakítani gyógyító erővé. Hiszen akkor tudunk másoknak segíteni gyógyulni, ha a saját sebeinket begyógyítottuk, és a szenvedés "viselésének" és gyógyulás folyamatának tapasztalatát át tudjuk adni a gyógyulni vágyóknak. Minél több traumámat, sérülésemet alakítottam át gyógyító erővé, annál több gyógyulni vágyónak tudok segíteni. Ideális esetben akkor válunk gyógyítóvá, amikor a traumáinkat feldolgoztuk, átalakítottuk.

De van még valami, amit nagyon fontosnak tartok. Ez az önrefleixó képessége. Tudom e magam kívülről nézni? Észreveszem e, ha pl. állítás közben egy reakció, egy mondat, vagy egy bizonyos személy olyat vált ki belőlem, amivel gyógyítőként árhatok a kliensemnek? Tudok e ilyenkor megállni, időt adni magamnak, nem reagálni, a helyzeten kívül helyezkedni?

Nemrégiben egy lelkes képviselő egy hosszú csoportos állításos nap után ezt kérdezte tőlem: Neked, mint családállítónak nincs problémád? Mert ha neked is vannak problémáid, akkor hogy bírod el mások traumáját, ráadásul több tucatnyit 8 óra leforgása alatt?

Természetesen nekem is vannak problémáim, amiket meg kell oldanom. A titkom az, hogy nem halogatom a megoldásukat, nem napolom el. Amikor felmerülnek, rögtön foglalkozom velük: használom az elméleti tudásomat, önismeretemet, gyakrolati tapasztalatomat. Gondolatban felállítom a családomat és magamat, 

Ide írhatsz...