A szeretet rendjei a Hellinger féle családállításban

A Hellinger féle családállításban a "rend" szó új értelmet kap.

"Ha valami rendbe jön, az embert a megkönnyebbülésnek, a békességnek, az együttműködés sikerességének érzése tölti el. Ezt hordozza magában az az egyszerű kifejezés, hogy "rendbe jön". ... A rendekhez rátalálás útján jutunk  - anélkül, hogy erőlködve keresnénk." /Bert Hellinger/

1. Rend: Az alaprend. A család minden tagjának ugyanannyi joga van a családhoz tartozáshoz. Nemtől, kortól, irányultságtól, vagy korábbi - mások által morális szempontból megkérdőjelezhető - cselekedettől függetlenül. Oka lehet még a kirekesztésnek a szégyen, vagy a túlságosan fájdalmas emlékek. Ha ezt az odatartozási jogot figyelembe vesszük és e szerint működünk, akkor rendben mennek a dolgok. Ha kirekesztünk valakit, és ezt nem szüntetjük meg, akkor később valaki a családból követni fogja a sorsát (kirekesztett lesz), a nélkül,  hogy tudná, hogy őt követi.

2. Rend: Csoport lelkiismeret rendje. Mindenkinek önmagának kell vállalnia a saját sorsát. Ez azt jelenti, hogy a család sorsát megnehezíti, ha egy családtag tragikus sorsát egy másik családtag követni akarja, osztozkodni akar a tragikus sorsban szeretetből, együttérzésből. Ilyenkor a többi családtag, esetleg leszármazottak késztetést érezhetnek arra, hogy ők is kövessék ezt a tragikus sorsot.

3. Rend: A szülők megelőzik a rangsorban a gyermeket, egymás közötti párkapcsolatuknak elsőbbsége van szülői mivoltukhoz képest. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek akkor érezik, hogy minden rendben van, ha tisztelik a szülőket, és saját, gyermek szerepükben maradnak. Rossz hatással van a gyermekre, ha a szülők barátként, barátnőként, egyenrangú partnerként kezelik őket, vagy rájuk nem tartozó információt oszanak meg velük. A gyermekek ilyenkor elbizonytalanodnak, nem érzik a gyermeki szabadságukat, és olyan felelősség, olyan kötés kerül rájuk, ami akadályozza fejlődésüket. Előfordul, hogy a gyermekek gyakran egy el nem ismert, kirekesztett családtag sorsát élik (foglalják el a helyét a családi rendszerben).

4. Rend: A tetteknek következménye van. A következményekkel sok esetben a visszavonás lehetősége nélkül kell szembenézni. Bármit is tettünk, ha vétkünket felvállaljuk, a súlyát elismerjük, akkor olyan belső erőre, méltóságra teszünk szert, amellyel korábban nem rendelkeztünk. Megszűnik a bűntudat, és olyan jó cselekedetek megtételére leszünk képesek, melyekhez korábban nem lett volna erőnk.

5. Rend: Klán-lelkiismeret. A sorsok ismétlődése a kiegyenlítődés iránti törekvés, és az igazságtétel irányába hat. A sorsok azért ismétlődnek, hogy lehetőségünk legyen kijavítani a hibákat, meggyógyítani a szeretetet ott, ahol sérült.

6. Rend: A szeretet rendje. A saját sorsunkat és a szeretett személy sorsát függetlennek ismerjük el egymástól. és tisztelettel elfogadjuk mindkettőt.